A teljes oktatásom legerőteljesebb élménye a holokauszttal kapcsolatos: nem csak végighallgattuk történelemórán, mi a holokauszt definíciója, mi volt a célja és a története (tehát kaptunk egy tágabb kontextust), de végignéztünk egy dokumentumfilmet a koncentrációs táborok felszámolásáról, amit sosem fogok tudni kitörölni az emlékezetemből, nem csak a látvány miatt, hanem mert a padtársam és egyben barátom nagyszülei maguk is túlélők voltak. Csak ültünk, néztük ezt a filmet és fogtuk egymás kezét a pad alatt. Majd ellátogatott a tanterembe két idős hölgy, akik még kislányként élték túl Auschwitz borzalmait. Egyiküknek a memóriája már halványult, nem volt teljesen jelen, de apró részleteke a mindennapjaival kapcsolatban pontosan emlékezett. A másikuk sokkal elevenebben írta le, mi történt vele, hogyan élte túl és hogyan menekült meg. Talán ezért is maradt meg számomra annyira erősen mindez: az óra anyaga átfogóbb tudást biztosított: az emberi elmével felfoghatatlan számokat, a legfontosabb történéseket. A dokumentumfilm és a túlélők pedig átadtak valamennyit abból, milyen lehetett mindezt átélni. Egy nagyobb szintű megértését adták a történelemnek, amiből így nem már tudtuk kivonni magunkat. Nem mondhatom, hogy teljesen megértettük, mert személyesen nem éltük át, de nem is tudom azt mondani, ez rég történt, időben és térben olyan távol, hogy minket már nem érint egyáltalán, tehát nincs semmi dolgunk vele többé. Szerintem egyformán számít mindkettő, együtt: a tágabb, akár globális kontextus és a személyes, belső nézőpont. A legfontosabb tényező azonban az, hogy emlékezzünk rá, hogy ez megtörtént, arra különösen, pontosan hogyan is történhetett meg mindez. Hogy soha többé ne fordulhasson elő ilyesmi.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Fikció. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Fikció. Összes bejegyzés megjelenítése
2022. szeptember 2.
2022. augusztus 5.
Elena Armas: Spanyol szerelmi átverés
Meggyőződésem, hogy ezt a könyvet egy napon tanítani fogják. Komolyan, rengeteg tanulságot tudtam levonni belőle, nem csak azt illetően, hogy én hogyan tudok (vagy hogyan nem) olvasni egy ilyen történetet, de arról is, hogyan ne írjunk meg egy könyvet. Nem csak románcot, de úgy általában bármilyen műfajban mi az, ami az olvasók elleni köztörvényes bűncselekménynek kéne minősüljön. Fel is írtam a magam kis vázlatát arról, mi mindent tanulhatna minden író az Amerikai kéjes átb@szásból:
‘Szex, szerelem, és az elvárható minimum avagy Hogyan ússzuk meg egy kortárs románcot? 1.0’ kurzus
2021. június 4.
Beth O’Leary: The Road Trip
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én általában nem szeretem a meglepetéseket. Viszont Beth O’Leary harmadik könyve szerencsémre egy kellemes meglepetésnek bizonyult. Az írónőtől már megszoktam, hogy egy könnyed, romantikus történetre számíthatok, komolyabb témákkal fűszerezve, váltott szemszögből olvasva. Ezt meg is kaptam, de az elődeitől eltérően ez a kötet sokkal sötétebb hangvételű, ami elsőre kicsit riasztónak is tűnt. Ennek ellenére nem tudtam letenni, ami sokat elmond róla. Nem is bánom, mert sajnálnám, ha kihagytam volna ezt az utazást a megbocsátás és a második esély felé. A Flatshare az egyik kedvenc könyvem a műfajban, a szeretnivaló szereplőivel, a belőle áradó melegséggel, jósággal és eredetiségével. A Switch nem igazán fogott meg, unalmasnak, jellegtelennek és hiteltelennek éreztem. Utána úgy voltam vele, ez a történet lesz a vízválasztó, ami eldönti, a szerző melyik írása volt a kivétel és melyik volt a szabály. Szerencsémre ez lett a leginkább realisztikus, hiteles, őszinte és felkavaró történet a háromból, ami magával ragadott, amint megértettem, hogy a sötét tónus nem céltalan eszköz, hanem a történetet szolgálja. De érdemes ennek a tudatában elkezdeni ezt az utazást: ha rózsaszín szemüvegen keresztül szeretnél olvasni egy limonádét, nem ez lesz az…
Cimkek:
Abúzus,
Áldozathibáztatás,
Barátság,
Beth O'Leary,
E/1,
Felnőtt,
Férfi fsz,
Fikció,
Fiktív moly,
Kortárs,
Könyv,
Mentális,
MultiPOV,
Nemi erőszak,
Női fsz,
Női szerző,
Pénz,
Romantikus,
Testvérek
2021. március 26.
Kate Elizabeth Russell: Szép sötét Vanessám
Ez a könyv egy tizenöt éves lány és a negyvenkét éves tanára közötti viszonyról és annak utóhatásairól szól. Láthatjuk, ahogyan a férfi magához édesgeti, manipulálja, erőszakot tesz rajta… Majd azt, hogyan ébred rá fokozatosan, már felnőtt nőként, hogy ez nem romantikus, hanem bántalmazó kapcsolat volt. A történet sötét, tragikus, visszataszító és felkavaró, mert összetett, valós képet ad a megrontásról és a traumáról, amit okoz. Több réteget is lefejt ezekről, olyan aspektusaira is kitér, amikre elsőre nem feltétlenül gondolnánk. Ezen felül olyan könyvekre, dalokra, popkulturális elemekre referál, amik kiskorúakat szexualizálnak, ezzel is felhívva a figyelmet arra, milyen mélyen beleivódott ez a jelenség a társadalmunkba. Bemutatja, hogy a #metoo mozgalom hogyan hozza egymáshoz közel az áldozatokat és hogyan torzul a média hatásvadász előadásmódjától, a közösségi média viharaitól, mennyire erősen jelen van az áldozathibáztatás a mindennapjainkban. A leglényegesebb pedig az, ahogyan rávilágít, a kamaszok lelke milyen érzékeny és törékeny lehet. A szerző ügyesen mutatja meg, milyen ellentmondás feszül aközött, hogy egy tinédzser egyszerre lehet szexuálisan érett, de érzelmileg sebezhető, magabiztos, mégis naiv, intelligens, de védtelen, vagy mindez egyszerre. Az írásmód intim, klausztrofób, mégis nyers. Bevonja az olvasót, aki tehetetlenül nézi végig, hogyan törik össze Vanessa, miközben nem tudja megmenteni őt. Mert végig ott lebeg a kérdés: lehetséges egyáltalán összeforrasztani, ami szilánkokra tört?
Cimkek:
Abúzus,
Áldozathibáztatás,
Család,
E/1,
Felnőtt,
Fikció,
Fiktív moly,
Hatalom,
Kortárs,
Könyv,
Libri Kiadó,
Magány,
Média,
Mentális,
MeToo,
Nemi erőszak,
Női fsz,
Női szerző,
Oktatás,
Trauma
2020. október 16.
Clarice Starling és a tárgyiasítás
„Megpróbálja elérni, hogy Buffalo Bill személynek, embernek tekintse Catherine-t. Azt hiszik, hogy magában meg kell fosztania a személyiségétől, tárgynak kell látnia, mielőtt nekiesne. A sorozatgyilkosok mondanak ilyesmiket a börtöninterjúkban, legalábbis egy részük. Azt állítják, olyan az egész, mintha egy babát szednének szét.”
Számomra ez az egyik legfontosabb idézet a könyvben, ami elsődlegesen a Buffalo Billként elhíresült sorozatgyilkosról és úgy általában a gyilkos és áldozat közötti lélektani folyamatokról szól. De nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogyan beszél a könyv Clarice és az őt tárgyiasító, maszkulin közeg kapcsolatáról. Ahogy egy gyilkos dolgát is megkönnyíti, ha áldozatát egy élettelen babának látja, ugyanúgy a tárgyiasítás minden formájának a lényege, hogy megfosszanak valakit az emberi mivoltától, hogy egyetlen eszközzé, egy darab hússá redukálhassák őt mindenféle lelkiismeretfurdalás nélkül. Legyen az pusztán a másik látványának élvezete, szexuális vágyak kiélése, vagy a saját örömök hajszolása, a másik fél személyisége, vágyai, érzelmei, személyes gondolatai, világnézete mind-mind hátráltató tényezővé válnak. Ha meglátod a másikban az embert, megismered a jellemét, sokkal nehezebb ízekre szedni vagy egyetlen funkcióra csupaszítani őt.
2020. október 2.
Thomas Harris: A bárányok hallgatnak
Vannak nagyon jó krimik, amik bemutatják napjaink nyomozási eszközeit, zseniális lélektani regények felejthetetlen harccal jó és rossz között, letehetetlen thrillerek, amiktől az ember olvasás közben éberen figyel minden zajra, és van A bárányok hallgatnak. A krimi műfajával leginkább az szokott lenni a problémám, hogy könnyen felborul az egyensúly a nyomozás és a szereplők bemutatása között és szárazzá vagy túl hiteltelenné válhatnak, a karakterek ellaposodhatnak, a thrillerek pedig könnyen átfordulhatnak egyszerű ijesztgetésbe. Ez a regény nem csak magába foglalja a felsorolt műfajok legjobb tulajdonságait, de kísérti az olvasót végig, amíg a kezében van a könyv, és még jóval azután is. Ez köszönhető Thomas Harris minden részletre kiterjedő figyelmének, haladó gondolkodásának és leírásainak, a valódi életből lopott emberi gonoszság mindent felülmúló ábrázolásának, a fő történet mellett finoman elővett, érzékenyen kibontott témáknak és a legapróbb vonásokig aprólékosan kigondolt, felejthetetlen, ikonikus karaktereknek.
Cimkek:
Bűncselekmény,
E/3,
Felnőtt,
Feminizmus,
Férfi szerző,
Fikció,
General Press,
Gyász,
Kedvenc,
Klasszikus,
Könyv,
Krimi,
Média,
Mentális,
Munka,
Női fsz,
Politika,
Tárgyiasítás,
Társadalomkritika,
Thriller
2020. szeptember 4.
Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások
Nem titok, hogy Fredrik Backman nagy kedvencem: Az ember, akit Ovénak hívnak, A nagymamám azt üzeni, bocs, az Itt járt Britt-Marie és a Mi vagyunk a medvék című könyveket egytől egyig imádtam. Mert bár mind másról szól és látszólag más témákat domborítanak ki, Backman rajtuk hagyta a saját, egyéni kéznyomát. Ezeket kilométerekről ki lehet szúrni, mégis kedvelhetővé, közvetlenné teszik a könyveit és azok szereplőit. Minden történetében megtanítja nekünk, hogyan keressük az embert, a szerethetőt, és az egyéni kifejezésmódot másokban. Bevezet a saját kis gondolatvilágunkból valaki máséba azzal, hogy minden egyes mozdulatukat, megnyilvánulásukat először leírja, majd egy új kontextusba helyezve újra megmutatja. Közben egyszerre nevetünk és könnyezünk rajtuk, tiszta szívből. Ezek után azt hihetnénk, nem ér váratlanul mindez a legújabb könyvét olvasva, de a pasas újra megcsinálta: könnyedén elhozta az év egyik legjobb olvasmányát és szorongva, de stabilan az eddigi legjobb Backman-élményt. Legalábbis számomra ez lett a legmeghatározóbb könyve, ami úgy érzem, a leginkább rólam és hozzám beszélt.
Cimkek:
Animus Kiadó,
Család,
E/3,
Felnőtt,
Férfi fsz,
Férfi szerző,
Fikció,
Fredrik Backman,
Gyász,
Humor,
Kedvenc,
Kortárs,
Könyv,
Magány,
Mentális,
MultiPOV,
Női fsz,
Pénz,
Társadalomkritika,
Trauma
2019. december 27.
Fredrik Backman: A nagymamám azt üzeni, bocs
Mind voltunk valamikor majdnem nyolc évesek, mint a történet főszereplője, Elsa. De egyszer csak átlépjük azt a határvonalat, ahonnan a Mhost átveszi az uralmat felettünk és minden bonyolult lesz, mint egy Facebook státusz. Ami még lényegesebb, lassan elfelejtjük, milyen volt a világ akkor, és milyen a bennünk élő kisgyermek. A szerencséseknek van valakije, akik emlékeznek és emlékeztetnek erre. Valaki, akitől a világ nem tűnik olyan rémesnek, és megtelik varázslattal, csodákkal, szuperhősökkel. Aki mellett az élet all inclusive. Elsának ilyen a nagymamája. Aki mindig mellette áll, történjen bármi. Aki felér egy hadsereggel. Akivel közös a nyelvük, történeteik és a múltjuk.
Cimkek:
Addikció,
Animus Kiadó,
Barátság,
Család,
E/3,
Felnőtt,
Férfi szerző,
Fikció,
Fiktív moly,
Fredrik Backman,
Gyász,
Gyermeknevelés,
Humor,
Kaland,
Kortárs,
Könyv,
Mesés,
Női fsz,
Trauma
2019. augusztus 9.
Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek
“A láp nem mocsár. A láp a fény hona, ahol fű nő a vízben, és a víz egybeolvad az éggel.”
Delia Owens első regénye a maga nemében páratlan: egyszerre fejlődéstörténet, krimi és egy finom óda az anyatermészethez. A középpontjában Kya Clark áll, akinek az életét az ötvenes évek elejétől a hatvanas évek végéig követhetjük nyomon, ahogyan magára hagyott, hatéves kislányból fiatal nővé cseperedik egy észak-karolinai kisváros mellett fekvő lápvidéken. Egy magányos, sokszor melankolikus történet ez, ahogyan egy teljes elszigeteltségben élő gyerek a természetből merít vigaszt, tudást és teremt meg egy különleges életet magának, miközben a csalódásaival, a felnőtté válással és a családja által okozott sebekkel viaskodik. Ezzel párhuzamosan kirajzolódik egy megrázó haláleset története is, amiben Kya lesz az első számú gyanúsított. A könyv párhuzamosan mutatja be a lány fejlődését és a gyilkossági nyomozást, ami egyre növeli a feszültséget, miközben bemutatja a társadalom törékenységét, generációs problémákat, a szegregáció okozta feszültséget, a természet erejét és Kya összetett személyiségét. Ha pár szóban kéne összefoglalnom ezt a kötetet, azt mondanám: egyedülálló, emlékezetes, hangulatos, mély, érzelmekkel teli és elgondolkodtató írás, ami nem hagyja hidegen az olvasót. Nem tökéletes, de mindenképpen különleges alkotás. Igazi élmény, amit nem érdemes kihagyni.
2019. július 12.
Sally Rooney: Normális emberek
Van valami mazochizmus bennem, mikor olyan könyvet választok, ami gyomronrúg. Ami úgy építkezik, hogy közben azt érzem, porig rombolt bennem valamit. Ami érzelmileg teljesen lemerít, miközben fel is tölt. Valamiért mégis szükségem van néha egy durvább ébresztőre, ami kizökkent a komfortzónámból. Egy élményre, ami mélyen érint. A Normális emberek egy ilyen könyv. Észrevétlenül, de egyértelműen bekúszik a olvasó bőre alá. Ez egy magányos, melankolikus történet a felnőtté válásról és a szerelemről, ami hirtelen túl sokat ad, majd túl sokat vesz el, így hatalma lesz két ártatlan, még romlatlan lélek felett. Két sérült fiatal útkeresését kísérhetjük végig, ami nem szép, mert itt nincs csinos kis csomagolópapír, csillámos masni, csak a leplezetlen valósága, esetlensége a tapasztalatlanságnak. Egy utazás, ami éppúgy bővelkedik fájdalomban, mint szeretetben. Két olyan embert ismerhetünk meg, akik tökéletlenek, hétköznapian furcsák, extrémek. Egy olyan kapcsolat ez, ami hatással van rájuk, végérvényesen átformálja őket, de nem jelent gyógyírt a problémáikra. A szerző mindent feltár velük kapcsolatban, ami a megértésükhöz kell, így azt, aki elkezd kötődni hozzájuk, nem ereszti el egy pillanatra sem a történetük.
Cimkek:
21. Század Kiadó,
Abúzus,
Család,
E/3,
Felnőtt,
Férfi fsz,
Fikció,
Fiktív moly,
Gyász,
Kortárs,
Könyv,
Mentális,
Női fsz,
Női szerző,
Pénz,
Romantikus,
Szegénység,
Társadalomkritika
2019. június 28.
Beth O'Leary: The Flatshare
Nem mondanám, hogy van kimondottan kedvenc műfajom, szeretem a változatosságot. Általánosságban inkább úgy mondanám, az olyan könyveket szeretem legjobban, amik meg tudnak lepni, amik elindítanak bennem valamit. Ettől a történettől nem vártam semmit, csak egy habkönnyű, humoros, romantikus történetet, ami feldobhat egy álmos, forró, nyári hétvégét. Színtiszta szórakoztatást, ami mosolyt csal az arcomra. Jelentem, megkaptam mindezt és még többet is. A hamisítatlan angol humora szórakoztatóvá, a kedves, közvetlen stílusa pedig személyessé tette Beth O’Leary debütáló kötetét. A bájos, könnyed felszín alatt viszont komoly problémák, összetett történet és végtelenül emberi szereplők rejtőztek. Valósnak, őszintének, frissnek, autentikusnak hatott ez a könyv, és igazán megérintett. Most már nyugodt szívvel ajánlom, mint az egyik személyes kedvencemet a kortárs romantikus irodalomból.
Cimkek:
Abúzus,
Barátság,
Beth O'Leary,
Bűncselekmény,
E/1,
Felnőtt,
Férfi fsz,
Fikció,
Jog,
Kedvenc,
Kortárs,
Könyv,
Mentális,
MultiPOV,
Női fsz,
Női szerző,
Pénz,
Romantikus,
Társadalomkritika,
Testkép
2019. március 22.
Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
Egy olyan világban, ami rendkívül nagy mértékben épít az elértéktelenedésre, nagy szükség van olyan emberekre, akik szeretik azt megjavítani, amijük van, nem pedig eldobni a nem is olyan régit az új(abb)ért. Olyan hétköznapi hősökre, akik önzetlenek, gondoskodóak, figyelmesek, gyengédek, és elkötelezettek. Akik az élet értékét teszik az első helyre. Ove ilyen ember. Túl jónak tűnik erre a világra, pedig egyáltalán nem tökéletes. Pont ezért is érintett meg annyira, mert minden tette azt sugallja, figyeljünk oda egymásra, és ha elég ideig nézzük a többieket, megláthatjuk a bennük élő embert, nagy E-vel. Minél többet látunk valakiből, annál többet tanulhatunk tőle. Mint ettől a régi, analóg órától a digitális korban.
Cimkek:
Animus Kiadó,
Barátság,
Betegség,
Család,
E/3,
Felnőtt,
Férfi fsz,
Férfi szerző,
Fikció,
Fredrik Backman,
Gyász,
Házasság,
Humor,
Kedvenc,
Kortárs,
Könyv,
Mentális,
Munka,
Romantikus,
YA
2019. március 8.
Gail Honeyman: Eleanor Oliphant Is Completely Fine
“Hogy vagy?” Egy végtelenül egyszerű kérdés. Elméletileg... Minden nap felteszik ezt a kérdést különböző emberek, különböző helyeken, különböző időpontokban. A legtöbben udvariasságból, amolyan köszönéssel egybeolvadt érdeklődéssel, rutinból. Persze akad olyan is, aki komolyan kérdezi, akit tényleg érdekel a másik hogyléte, de sajnos legtöbbször az idő vagy a hely nem alkalmas arra, hogy ebből hosszabb beszélgetés kerekedjen. És legyünk őszinték, olykor ez így van jól. Van olyan pont az ember életében, amikor igazából már nem is akarja tudni a választ, mert annyira kevés energiája maradt a saját segélykiáltását is meghallani, nemhogy valaki másét. Sokszor ilyenkor csak egy közömbös “Köszönöm, jól!” választ adunk ki magunkból és megyünk tovább. Lehet más oka is annak, hogy ebbe nem megyünk bele mélyebben. Van olyan is, aki egyszerűen belefáradt abba, hogy önmagán erőt véve újra és újra merjen bízni, megpróbáljon nyitni, csak azért, hogy azt lássa, hogy hiábavaló volt megint valaki mást közel engedni a lelke legmélyéhez, mert nem értették meg. Sem őt, sem az örömét, bánatát, a küzdelmeit és diadalait, semmit. Rosszabb esetben ki is használták, majd eldobták. Ezért amolyan kifacsart önvédelmi mechanizmusként inkább megtanulja elnyomni magában a reményeit, vágyait és azt mutatni minden rezdülésével, hogy “Köszönöm, jól vagyok!” Ezzel a nyugodt, harmonikus álcával még talán képes mások és a saját életébe is pillanatnyi megnyugvást hozni, mondván, jobb a békesség... Legalábbis egy ideig. Azután elfogadják, talán meg is szeretik azt, amilyennek mutatja magát. Mivel ez jó nekik, meg sem kérdezik, valóban jó-e ez így neki is. Így lesz egy végtelenül egyszerű kérdés sokkal bonyolultabb, mint azt elsőre gondoltuk volna...
Cimkek:
Abúzus,
Addikció,
Barátság,
Család,
E/1,
Felnőtt,
Fikció,
Fiktív moly,
Gyász,
Gyermeknevelés,
Kedvenc,
Kortárs,
Könyv,
Magány,
Mentális,
Női fsz,
Női szerző,
Társadalomkritika,
Trauma
2018. december 14.
Gustave Flaubert: Bovaryné
Bár Gustave Flaubert 1856-ban publikálta a Bovarynét, a regény nagyon is modern, mai üzenetet hordoz, ami fájdalmasan ismerősen cseng. A könyv ereje a karakterábrázoláson kívül, hogy bemutatja a tökéletesség és az ábrándok milyen sérülékenyek a valóságban. Főhőse Emma Bovary, egy idealista, álmodozó, tudatlan nő, akinek romantizált képe a szerelemről, házasságról, anyagi javakról és a társadalomról összeférhetetlen a realitással. Miközben figyelmen kívül hagyja környezete diszfunkcionalitását, törékenységét, mindenféle álomképet kerget. Bár Bovaryné nem egy szimpatikus személyiség és kétségbeesésében szinte mindig rossz döntést hoz, motivációival, vágyálmaival könnyű azonosulni és története mindannyiunk számára fontos tanulságokat rejt.
2018. augusztus 24.
André Aciman: Szólíts a neveden
Amióta csak elolvastam, a gondolataim vissza-vissza kanyarodnak Elio és Oliver történetéhez. Elgondolkoztam, mitől érintett meg ennyire, mi az, ami miatt nem ereszt el napokkal, hetekkel később sem. Olyan elevenen idézte fel bennem a saját élményeimet, felkavarta az emlékeimet az első nagy szerelmemről, kapcsolatokról és a felnőtté válás keserédes természetéről. Mostanra már elég időm volt, hogy leülepedjen bennem mindez és meglássam, mitől olyan magnetikus számomra ez a könyv. Szerintem a titkot az elbeszélés módjában és a fő témában érdemes keresni.
Cimkek:
Család,
Diszkrimináció,
E/1,
Felnőtt,
Férfi fsz,
Férfi szerző,
Fikció,
Gyermeknevelés,
Házasság,
Kortárs,
Könyv,
LMBTQ,
Magány,
Művészet,
Oktatás,
Romantikus,
Társadalomkritika,
YA
2018. augusztus 10.
Rosalie Ham: A ruhakészítő
Aki egy romantikus limonádét vár ettől a könyvtől némi divattal megfűszerezve, csalódni fog A ruhakészítőben. Ez a történet ugyanis az elnyomásról, bántalmazásról és a bosszúról szól. Egy kőkemény dráma a közösség romboló erejéről, a társadalom számkivetettjeiről, társasági farkastörvényekről, szatirikus masnival átkötve. Releváns, mindennapi témákat dolgoz fel érzékletesen, miközben abszurd helyzetek, morbid jellemrajzok és fekete humor teszi egyénivé a kötet sötét hangvételét. A leírás egyszerű, de mégis színes, eleven, emlékezetes és sokatmondó: amit olvasunk, már látjuk is magunk előtt, mint egy filmet. De arra mindenkit figyelmeztetnék, hogy ennek a könyvnek van egy beteg bája, amire nem árt felkészülni, és csípősebb humorérzékkel belevágni.
Cimkek:
Abúzus,
Áldozathibáztatás,
Bosszú,
Bűncselekmény,
Divat,
E/3,
Felnőtt,
Fikció,
Gyász,
Hatalom,
IPC Könyvek,
Kortárs,
Könyv,
LMBTQ,
Magány,
Női fsz,
Női szerző,
Romantikus,
Szatíra,
Társadalomkritika
2018. július 13.
Colm Tóibín: Brooklyn
Azt hiszem, sokan átérzik azt, hogy milyen érzés, mikor mélyen szereted a hazádat, akkor is ha nem élsz otthon. Hogy mennyire tud fájni, mikor csendben figyeli az ember, hogyan változik meg fokozatosan az az ország, melyet a szülei, nagyszülei tettek azzá, ami, amíg végül szinte rá sem ismer már. Mikor az emberek annyira durván kezelik egymást, mikor nem érzi a jóindulatot azokból, akiknek segíteni kellene a másikon, mikor a jókedv már a fiatalokból is egyszerűen kihal. Mikor rá kell jönnie, hogy a saját otthonában nincs jövőképe. Ezért bármennyire szereti az országát, benne a várost, ahol a családja, a barátai élnek, összeszedi mindenét, amije csak van és elindul. Kitépett szívvel, de nekivág az ismeretlennek. Izgul, fél, hiszen innentől teljesen egyedül kell boldogulnia, ami miatt mindez nagyon kockázatos is lehet. Mert a legtöbb korábbi ismerete, a tájékozódási képessége, a kapcsolati hálója, akár még a tanulmányai is, egy adott ponton átlépve haszontalanná válnak. Mintha újra meg kellene tanulnia járni, beszélni, ismerkedni, magától értetődő ismeretekre szert tennie, csak épp rendkívül gyorsan.
Cimkek:
Betegség,
Család,
Divat,
E/3,
Felnőtt,
Férfi szerző,
Fikció,
Gyász,
Házasság,
Kedvenc,
Kortárs,
Könyv,
Munka,
Női fsz,
Oktatás,
Park Kiadó,
Romantikus,
Testkép,
Testvérek,
Történelmi fikció
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)