A Harry Potter sorozat ötödik része talán a legnyomasztóbb. Gyásszal kezdődik és azzal is ér véget, közben pedig nem is olyan finom árnyalatait mutatja be a manipulációnak, igazságtalanságnak, médiabefolyásnak, izoláltságnak és korrupciónak. Mindezek miatt Harry korábban soha nem látott mértékben érez frusztráltságot és dühöt, ami rányomja a bélyegét a könyv hangulatára és a cselekményt is negatívan befolyásolja a sok hiba, amit hirtelen harag vezérel. Amit érez, és ahogyan viselkedik, teljesen jogos egy tizenöt évestől, aki amúgy is egyre nagyobb nyomás alatt van a jövője miatt, de ettől még nem kellemesebb olvasmány. De nem csak Harry általánosan negatív hangulata miatt nyomasztó ez a rész, hanem amiatt a már-már orwelli rendszer miatt, amit a sorozat leggyűlöltebb karaktere, Dolores Jane Umbridge hoz létre és nevelget nagy gonddal. Nem elég, hogy Harry szeme előtt ölték meg egy társát, majd visszaküldték szinte azonnal egy elnyomó családi közegbe, de az egész varázsvilág kifordul magából, következetesen tagadja szinte mindenki a traumáját és a jótetteit is. Ezt a nyílt elutasítást tetézi, hogy elzárkózik mindentől és mindenkitől, ami pluszban segíti az ellenlábasait.
“Indifference and neglect often do much more damage than outright dislike... The fountain we destroyed tonight told a lie. We wizards have mistreated and abused our fellows for too long, and we are now reaping our reward.”
Nagyon fontos témája a könyvnek, hogy ne higgyünk el mindent vakon, amit látunk, gondolkozzunk logikusan és úgy építsük fel a meggyőződéseinket, hogy ne vegyük feltétlenül készpénznek, amit a politikai érdekek, a korrupció és a hatalom által befolyásolt szócsövek mondanak. A befolyás, a pénz, a társadalmi erő mind illékony dolog, ami még a legjobbak elveit is magával ránthatja a mélybe. Ha hagyjuk, hogy ezek a józan ész és morális értékeink fölé emelkedjenek, kiszolgáltatott bábukká válhatunk. Ezért is fontos, hogy kommunikáljunk egymással és tényleg hallgassunk meg minél több szemszöget, vizsgáljuk meg más nézőpontjait is, egészséges mértékben kételkedjünk. De mindenképp gondolkodjunk, mielőtt állást foglalunk vagy oldalt választunk. Harry-t a rendszer cserbenhagyja ebben a fejezetben, ártatlanul bűnhődik nagyon sok dologért, de ő is sokszor saját maga alatt vágja a fát, mikor elköveti azokat a hibákat, amik gyengítik őt és vele együtt a társait is.
Umbridge nem csak dementorként szívja el a vidámságot és a levegőt az iskolában, de hatalomvágya és szadizmusa megmérgezi szép lassan a roxforti élet minden területét. Érzékletesen mutatja be a karaktere, mi történik, mikor a hatalom – legyen az politika vagy varázserő – a lehető legrosszabb kezekbe kerül. Az Umbridge-éra kifordítja az iskolát és a minisztériumot is a négy sarkából, egymás ellen uszít barátokat, családtagokat miközben a tudatlanságot emeli a józan ész, álhíreket az igazság, a teljes kontrollt pedig emberéletek fölé. De a felhők mögött még ott van a nap, és reményt ad az összefogás, amire ennél a banyánál nincs jobb ösztönzés. Szerencsére a visszavágó sem várat sokáig magára. Lehet, hogy Harry úgy érzi eleinte, egyedül van a sötétségben és minden, ami korábban melegséggel töltötte el a szívét, eltűnt, de csak ő nem lát ki a beszűkült állapotból, amibe került. Ez a negatív gondolatspirál sajnos Umbridge módszereinek kedvez és tökéletesen bemutatja a bántalmazás, a hatalommal való visszaélés folyamatát: Harry, azzal, hogy erős akar lenni, gyengül, mert nem kér segítséget. A szégyenérzete és fájdalma megbénítja és a büszkesége csak tovább növeli a titkot, hogy kínozzák. És amíg ez titok kettejüké, addig Umbridge hatalma csak tovább nő fölötte, és nem a valós tanulság vésődik be Harry sérült kezébe és lelkébe. Szerencsére Ron és Hermione figyelnek és vigyáznak rá, nekik képes elmondani, mit él át és együtt állnak az iskolai ellenállás élére, ezzel megágyazva a készülő puccsnak.
“Is it true that you shouted at Professor Umbridge?''Yes,' said Harry.'You called her a liar?''Yes.''You told her He Who Must Not Be Named is back?''Yes.'Professor McGonagall sat down behind her desk, frowning at Harry. Then she said,'Have a biscuit, Potter'”
A könyvben nagyon fontos kérdések, hogy mit is jelent a tudás, hogyan szerezhetünk bizonyságot bizonytalan időkben, hogyan ismerhetjük fel a rendszer szintű hazugságot, csalást, korrupciót, azokat, akiknek érdekében áll terjeszteni ezeket. Megkérdezi, mit jelent pontosan tájékozottnak, gondolkodónak lenni? A mágia is szellemi szintre emelkedik, ami sokkal veszélyesebb tud lenni a fizikai varázslatnál. A legnagyobb ellenség a tudatlanság, félrenézés, ignorancia lesznek, amik növelik a bizonytalanságot, illegalitást, az ellenségkép kreálást, így jön létre apránként egy önkényuralom a Roxfortban és diktatúra a minisztériumban. Az intézményesített elnyomás az oktatás lebutításával, agymosással és propagandával kezdődik. Nincs többé helye az iskolában az egyéniségnek, kreativitásnak, helyette a feltétlen engedelmesség, egymás besúgása, és a cenzúra eszközeivel szeretnék futószalagon kinevelni a híveket, akik a elszántan szolgálják és építik tovább a rendszert. A minisztérium mindent megtesz, hogy leszoktassa a polgárokat az önálló gondolkodásról, a varázserő felfedezéséről és a kellemetlen tényekről.
A valóságos veszélyekre kiszolgáltatottá válnak a gyerekek, élükön Harry-vel, akinek nagyon is lenne oka megtanulni védekezni, lezárni az elméjét, és uralni az érzelmeit. De a politika éppen nem úgy kívánja, hogy bárki rájöjjön, milyen ereje van Voldemortnak, mikor legilimenciát alkalmaz rajta. Az elme fogsága sokkal veszélyesebb, mint a testé… Ezt is erősíti, hogy sorra olyan problémák bukkannak fel ebben a kötetben, amik fejben dőlnek el és amiket egytől egyig meg lehetne oldani alaposabb utánagondolással, nyílt kommunikációval és a személyes indulatok feldolgozásával. De ezek nélkül kevésbé lenne érzékletes az uszítás és igazságtalanság eredményének bemutatása, mint egy olyan világban, ahol a legjobb tulajdonságaink is ellenünk fordulnak, ahol ember embernek farkasa és ahol fullasztó, bizonytalan légkörben telnek a mindennapok. Így biztos nem felejtjük el a tanulságát Harry történetének, miszerint, nem mindenki méltó a posztjára, aki felnőtt, és hatalommal bír, és egy gyerek is átbillentheti a mérleget az igazság és jóság felé.
“Don't worry. You're just as sane as I am.”
Harry pontosan ezt teszi ebben a könyvben: megmutatja, hogy mindegy, honnan jössz, mindegy, ki akar uralkodni feletted, ki akar lenyomni vagy épp felemelni a saját érdekei miatt, mindig van választásod. Apró lépésenként a saját kezébe veszi az irányítást és viszi magával azt, aki hajlandó követni. Figyelemreméltó, ahogyan a diákok nem hiszik el, hogy tehetetlenek, hogy érdemtelenek a tudásra, védelemre, és elkezdik magukat és egymást képezni. A saját érdekeiket és a saját véleményüket választják, amikor megalapítják Dumbledore Seregét. Ha valaki egy mérgező otthonból származik, ha kemény dolgokon ment keresztül fiatalon vagy részesült igazságtalan bánásmódban, ez a könyv egy igazán inspiráló történet arról, hogyan mondjon nemet, hogyan álljon ki magáért és a hozzá hasonlóakért. A DS bebizonyítja, hogy nem kell bennragadnod egy csapdában, amit a helyzeted jelenthet, újradefiniálhatod magad azon a világon kívül is, amit ismersz, ha elhiszed, hogy többet érdemelsz és van bátorságod ugrani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése