Accio Libris!

Harry tizenöt hónaposan vesztette el az édesapját, mégis felnővén egy erős, jólelkű és bátor férfi lett, aki maga is családot alapított. Ez önmagában véve nem kis utazás, és az alatt az idő alatt, amíg figyelemmel kísérjük a történetét, számos apafigura jelenik meg az életében és hagy nyomot benne. Minden hibájuk és gyengeségük ellenére számos barát, ismerős áll James mellé a feladatban, hogy felneveljék a fiát. Bár egyikük sem rendelkezik minden apai jellemvonással, ami benne megvolt, összességében megadják Harry-nek azt, amit James-től is megkapott volna. Mindazt a példát, törődést, figyelmet és szeretetet, amire árvaként olyan nagy szüksége van. Következzen az összeállításom mindazokról, akik szerintem valamilyen szinten James nyomdokaiba lépnek és nevelik Harry-t…

Rubeus Hagrid

Hagridot sokan alulértékelik a hiányosságai miatt, de szerintem az állandó jelenléte és törődése miatt az egyik legnagyszerűbb példa Harry előtt. Ő hozza el a házukból még csecsemő korában, később ő lesz az első kapcsolata a varázsvilággal, ő mondja el neki a szülei történetét és ő lesz az, aki a Privet Drive-ról utoljára kimenekíti Harry-t. Tőle kapja Hedviget és övé lesz a fájdalmas út a Tiltott Rengetegből kifelé, karján a halottnak hitt fiúval. Őszintén szólva szerintem jobban illett volna a történethez, ha Harry Rubeus Arthur Sirius Potternek nevezi el a fiát, mert Hagrid az első felnőtt, aki törődik vele, akihez bármikor bekopogtathat, aki válaszol a kérdéseire. Az iskolai élet viharában ő egy stabil bástya, aki érdeklődik Harry életének minden aspektusa felől, legyen szó a tanulásról, büntetésekről, vagy kviddicsről. Az ő szeretete és hűsége megkérdőjelezhetetlen. Amikor csak lehet, segít neki, és időt szán rá és a barátaira. Elfogadásra, toleranciára, türelemre, az állatok szeretetére tanítja. Mesél neki James-ről és Lily-ről, összeállít róluk egy albumot is, hogy mindig vele lehessenek. Általa rengeteg kalandban van része, de ezeknek a sikere, ahogyan a potenciális veszély bennük, elég változó. Viszont Hagrid ugyanúgy, ha nem jobban hűséges Dumbledore-hoz. Ha az igazgató döntést hoz a fiú jövőjével kapcsolatban, ő nem kérdőjelezi meg azokat. Harry pedig inkább gondol rá barátként, mint szülőként. Bizonyos dolgokban pedig hamar megelőzi Hagridot, így a kapcsolatuk inkább érzelmi, mint intellektuális alapon nyugszik. Ettől függetlenül mindig aktívan keresi Hagrid társaságát, igényli a törődést, amit folyamatosan megkap tőle és örömmel töltik el a megnyugtató teázások, beszélgetések a kunyhójában.

Arthur Weasley

Arthur a Weasley família feje. Ők állnak a legközelebb Harry számára az igazi családhoz. A kezdetektől, kérdés nélkül befogadják maguk közé, karácsonyi pulóverekkel, szünidei látogatásokkal, a vele járó felelősséggel, előnyökkel és hátrányokkal együtt. Mr. Weasley sajnos kevés időt tölt Harry-vel, mert rengeteget dolgozik és emiatt pedig kevés a szabadideje. De nagyon fontos, hogy Arthur bizalmat épít fel maga és Harry között. Őt kérdezi a mugli szokásokról, amikor Hermione is kéznél lenne. Mikor Harry hozzá beszél, mindig figyel rá, érdeklődik a mondandója iránt. Ha nem teljesen ért vele egyet, őszintén elmondja neki a kétségeit, de nem hagyja figyelmen kívül Harry véleményét. Úgy kezeli őt, mint egy felnőttet, önbizalmat adva ezzel a fiúnak. Amikor szüksége van rá, például meghallgatásra kell mennie, elkíséri. Mindig ellátja a kellő információval Harry-t, legyen szó óvatosságról a mágiával kapcsolatban, a varázsvilág részleteit illetően vagy személyes kérdésekben. Felismeri, hogy mi az, amit Harry önállóan tud kezelni, mikor van szüksége egy felnőtt segítségére és mikor kell neki tanácsot adnia. Mindig érezteti vele, hogy szívesen látott vendég, hogy nem tekinti tehernek a jelenlétét. Bár nagyon kedves, csendes ember, mindig megvédi Harry-t és szó nélkül kiáll mellette. A munkájával, viselkedésével, teherbírásával és gyengéd határozottsággal pedig követendő példát mutat neki. Közben fontosnak tartja, hogy közös élményeik legyenek, mint például a kviddics világkupa. Ami talán ellene szól, hogy leköti az idejét a saját családja, a munkája és a Rend. De ugyanúgy ott áll Harry mellett, ahogyan a saját gyermekei mellett is tenné. Nem azért, mert valami célja van vele, vagy lelkiismeretfurdalása van, hanem egyszerűen azért, mert szereti őt.

Remus Lupin

Remus Lupin apai képességei már az első találkozásukkor megjelennek. A vonaton Harry-ék egy fülkébe kerülnek vele és szabadon mozognak, beszélgetnek körülötte. Remus jelen van, de nem aktivizálja magát egészen addig, amíg védelemre nem szorulnak. Amikor a dementor megjelenik, elűzi. Ez egy olyan szülői viselkedés, ami engedi kibontakozni a gyereket, miközben végig figyel a biztonságára. Ez jellemző Lupinra, mint tanárra is: észreveszi, hogy Neville félénk és nincs önbizalma, így őt kéri meg, hogy bemutassa az aktuális feladatot, vigyáz rá végig, majd megdicséri őt. Remus jelenti Harry-nek a kapcsolódást a szülei gyermekkorával, tőle első kézből hallhat róluk, az igazi egyéniségükről, a fiatalkori élményeikről. Neki köszönhetően találja meg önmagában James-t, mikor megidézi a patrónusát. Ebben a formában Lupin nem csak megtanítja Harry-t, hogyan védheti meg magát, de közelebb hozza őt édesapjához és a saját mágiájához is. Ami Remus ellen szólhat, az a távolságtartása. Amíg a Roxfortban él, erős kapcsolat alakul ki közte és Harry között, később viszont nem mutatja ki, hogy szeretné ezt fenntartani. Nem keresi aktívan, nem levelez vele. Távoli és visszafogott marad. Ha találkoznak, persze mindig örömmel fogadja, de ezek az alkalmak nem tőle függenek. Ennél többet adhatnának ennél egymásnak, többek lehetnének ismerősöknél. Egészen a hetedik könyvig tart ez, ahol inkább hozzá menekül, mert megijed attól, hogy apa lett, nem pedig a társasága miatt fordul a fiúhoz. A saját bizonytalansága tartja távol másoktól, ahogyan a családjától is. De Harry-re mindig úgy nézett, mint egy erős varázslóra, akiben rengeteg potenciál van a megfelelő kezekben és mindent megtett azért, hogy ezeket a legjobban kamatoztathassa. Mindig kedves volt vele, meghallgatta. Sokat segített, hogy ne érezze magát egyedül. Ez valószínű túlzottan ismerős érzés volt Remusnak, így mindig tudott a saját tapasztalataiból merítve tanácsot adni, hogy hogyan lendüljön túl a nehézségeken.

Albus Percival Wulfric Brian Dumbledore

Dumbledore professzor egy nagyon összetett és bonyolult apafigura Harry életében. Miközben segíti, neveli, védi és tanítja a fiút, folyamatosan egyre nagyobb kockázatoknak teszi ki őt. Kezdve azzal a bizarr lépéssel, hogy csecsemőként a nagynénje ajtaja elé leteszi és még csak be sem kopog a családhoz, magyarázatként pedig csak egy levelet hagy. Petunia simán beadhatná valami árvaházba, vagy ki tudja, mit csinálhatna vele. Ennek ellenére mikor Harry iskoláskorú lesz, szoros kötődés alakul ki köztük és a fiú tőle vár mindig védelmet, útmutatást. Albus a mentora, ő segíti át a fiatalkorán és ő készíti fel a legnagyobb kihívásokra. Nem csak megtanítja neki, hogy hogyan nyerje meg a háborút, lelkileg is felkészíti, hogy a helyes döntéseket hozza meg addig. Dumbledore adja át Harry-nek a hagyatékát, a köpenyt, ami a családjában apáról fiúra száll, és azt az örökséget is, hogy milyen emberré váljon, hogy érdemes legyen az áldozatra, amit a szülei hoztak érte. Harry vakon megbízik benne, kiáll mellette ugyanúgy, ahogy cserébe az öreg professzort is mindig a maga oldalán tudhatja. Albus-ból kis időre Harry ki is ábrándul, ahogyan egy idő után minden gyerek csalódik a szüleiben: mikor rájön, hogy ő is csak halandó ember, akinek van múltja és olyan bűnei, amiket mélyen megbánt. Igazság szerint Dumbledore, aki mindig a szeretet mellett áll ki, ő maga fél eszerint cselekedni, így szinte végig tartja a távolságot érzelmileg. Valószínűleg túl mélyek a sebei, ezért önmagáról nem beszél Harry-vel, akkor sem, mikor ezáltal értékes tapasztalatokat oszthatna meg vele. Ez élete utolsó évében változik meg, akkor már láthatóan igényli, hogy mindent megosszon a fiúval, amit csak lehet, kijelölve az utat előtte. Intellektuálisan, bölcsességében egyértelmű, mit tud nyújtani: továbbadja a tudást a következő generációnak, ahogyan a köpenyt is elküldte Harry-nek, mint megkésett apai ajándékot.

Sirius Black

Sirius James legjobb barátja, ráadásul Harry keresztapja is. Ha az élete máshogy alakul, ő lett volna a fiú gyámja, ő nevelhette volna fel. Nem rajta múlt, de Harry-től távol volt élete nagy részében, így az a kis idő, amit együtt tölthettek, annál értékesebb számukra. Minden kétséget kizárva Harry őt érzi magához a legközelebb. Sirius a börtönbüntetése miatt nem szabad emberként nőtt fel, hanem elzárva a külvilágtól, így a felelősségérzete nem hasonlítható egy apáéhoz. Egyszerűen semmi sem készítette fel őt arra, hogy valaki másról gondoskodjon, hogy állandóságot, egy stabil környezetet teremtsen. Ettől függetlenül ő jobban törődik mindig keresztfiával, mint saját magával: a fél világot átszeli, mikor megtudja, hogy megfájdult a sebhelye. Amikor Harry először mondja ki magában, hogy egy szülőféleségre lenne szüksége, hozzá fordul. Tudja, hogy ő érdeklődik iránta és komolyan veszi a kisebbnek tűnő problémáit is. Sirius mindig ír neki és bíztatja, hogy beszéljen a kalandjairól is, és arról is, ami bántja őt. Harry testi-lelki jóléte és a boldogsága számára az első, ő az egyetlen, aki még Dumbledore-ral szemben is kiáll érte, mert nem az érdekli, hogy ő a kiválasztott. A börtönből is azért szökik el, hogy megvédje őt. Pusztán azért pedig, hogy beszélhessen vele, vállalja a kockázatot, hogy esetleg elkapják és megölik. Folyamatosan aggódik érte, különböző módokat eszel ki, hogy segíthessen neki. Végighallgatja a kisebb, hétköznapibb problémáit, igyekszik megválaszolni a lényeges kérdéseit, miközben időt szán arra is, hogy a túléléshez szükséges tanácsokat adjon neki. Viszont sokszor inkább úgy tekint Harry-re úgy, mint James-re, és ennek tükröződéseként Harry is az apját látja benne. Érezni Siriuson a lelkiismeretfurdalást is, amit a barátai halála miatt érez, mert nem tudta megvédeni őket. Ő alapvetően egy megtört ember, aki a saját ifjúságát és az elvesztett éveit igyekszik pótolni többször Harry életén keresztül. Talán éppen ezért érti meg a fájdalmát, gyászát, veszteségeit mindenki másnál jobban. A kötődésük ereje abból is látszik, hogy egymás gyengeségei lesznek, amit az ellenségeik ki is használnak. Sirius végül ugyanúgy meghal azért, hogy megvédje őt, mint annak idején James.

Perselus Piton

Piton nem a személyisége vagy a Harry-vel való bánásmódja miatt lényeges, mint apafigura. Ő az, aki egy alternatív világban az apja lehetett volna, ha beteljesedik a kapcsolata Lily-vel. Emellett a félvér hercegben Harry öntudatlanul, de Perselus tanácsait követi és egy ideig abban reménykedik, hogy James a titokzatos herceg. Közben Piton Lily-t keresi Harry-ben. Valamilyen kitekert módon így mindketten a családot jelentik egymásnak, mégha ennek része is a diszfunkcionalitás, az ellentétes érzelmek, vagy az ellenszenv. De vitán felül áll a tény, hogy Piton professzor egyike azon keveseknek, akik megvédik Harry-t a veszélytől és az életét féltik folyamatosan. Perselus nem egyszer fogalmaz meg kritikát a fiúval kapcsolatban és keményen bánik vele, mégis folyamatosan tanítja. Tőle tanulja meg Harry többek között a védjegyének számító “Capitulatus” átkot, a saját kalandvágyának a hátulütőit (Sectumsempra), vagy az okklumencia alapjait is. Ahogyan sajnos a neheztelést és az indulatos természetét is átveszi olykor. Sajnos Sirius-hoz hasonlóan Perselus is összetéveszti olykor Harry-t az apjával és a vele kapcsolatos érzelmeit vetíti ki rá. Harry születése pillanatában már jelen van ez a kettősség, hiszen egyrészt szeretne mindent védeni és megőrizni, ami Lily-ből maradt, másrészt Harry az élő bizonyítéka annak, hogy elvesztette őt, sőt, Lily miatta halt meg. Mindennek ellenére Perselus kockáztatja a saját életét is, hogy megvédje Harry-t. Amikor pedig nagyon nagy szüksége lenne bizonyságra, védelemre, akkor elviszi neki az édesanyját, a patrónusa képében. A jelenés, ami összeköti Harry-t az anyukájával, az egyik legszebb ajándék, amit egy apa adhat a gyermekének: az el nem múló szeretet az anyja iránt. A végső cselekedete pedig nem csak megmutatja, mi mozgatta végig Pitont, hanem közelebb viszi ahhoz, hogy megtudja, ki volt az édesanyja valójában. Harry Perselus által ismerheti meg azt a Lily-t, aki érdemes volt a szeretetére.