Accio Libris!

Dolores Jane Umbridge

Sötét Varázslatok Kivédése

Az biztos, hogy “szeretett” főinspektorunk, azaz minisztériumi vizsgálóbiztosunk halálosan komolyan veszi a boszorkány szót és a munkáját is, hogy védje és óvja a diákokat, miközben a lehető legbiztonságosabb, minisztérium által jóváhagyott módon töltse a tudást az ifjú fejecskékbe. Khm…khm… Elméletben ez mind igaz, már amennyiben nem gondolunk bele mélyebben, mégis mennyire lehet biztonságban akár egy diák is emellett a hataloméhes, szadista, rasszista, szociopata rémálom mellett. Ez a bigott banya semmi mást nem néz, csak a saját hatalmának kiterjesztését, miközben az érzelmi piszkálás mellé a fizikai bántalmazást is elhozza a Roxfortba, ami az Umbridge-éra után többé már nem lesz ugyanaz. Ami a kísérleti módszereit illeti, ez a látszólag ártalmatlan, rózsaszín plüssgolymók Mengelének is tudna mit oktatni akár egy egyszerű írásgyakorlatról. Képtelen megérteni, hogy a tisztelet és az elismerés kétirányú utca, és hogy attól, hogy valaki gyerek, még nem lesz ostoba. Ez lesz a veszte is, mert senkit sem tud átverni, mégis rettenetesen elbízza magát. Közben tényleg tanított valami fontosat a Roxfort minden diákjának: van az az erő, ami miatt érdemes egységesen fellépni, félretéve minden korábbi nézeteltérést és jól meg kell nézni, kit teszünk hatalom közelébe, vagy kit kergetünk inkább ki az erdőbe egy megvadult kentaur csorda elé.

Mógus Professzor

Sötét Varázslatok Kivédése

Figyelmeztetés minden leendő tanárnak! Abban az esetben, ha expeditív oktatókká szeretnénk válni, sokat árthat, ha bizonyos szellemek vagy testetlen volt diktátorok járnak állandóan a fejünkben az órai anyag helyett… Ha mégis, készüljünk fel az olyan kockázatokra, mint unikornis gyilkolás éjjel a Tiltott rengetegben és kellemetlen mellékhatásokra, mint legyűrhetetlen késztetés egyes diákok megtámadására (ennek amúgy is fennállhat a veszélye, ezért nem árt vigyázni megtépázott idegeinkre). Természetesen fordítva is igaz, az ilyen apróságok után előfordulhat, hogy a diákokat nem fogja különösebben aggasztani az ámokfutó pedagógus általános testi épsége. De talán ez a klinikai golyóstroll is óvatosabb lett volna, ha nincsenek azok a fránya hangok a fejében. Az órái még talán így is elmentek volna egy kínos viccnek a fokhagyma bűzben, de ezt már sosem tudjuk meg… Tanulság: egy barátságos hógolyózás sosem árt tanárok és diákok közt.

Gilderoy Lockhart

Sötét Varázslatok Kivédése

A hírnév hűtlen társa, másnéven a Roxfort első celeb-professzora remekül el tudja adni magát, különben hogyan nyerte volna el zsinórban ötször a Szombati Boszorkány Legbűbájosabb Mosoly Díját vagy a bronz fokozatú Merlin díjat? Lehet, hogy annyi esze sincs, mint egy taliga bébimandragórának, de a vetítés tagadhatatlanul megy neki. Ha másra nem is jó, legalább gyönyörű. Aztán természetesen megszólal a benne soha nem nyugvó kis nárcisztikus tündérmanó. Ez a dilettáns tökfilkó a mosolyával még egy rendes kopogószellemet sem képes elűzni, de amellett, hogy nem okoz túl nagy kárt (legalábbis a diákjaiban nem), őt figyelve sok mindenből okolhatunk. Kezdetnek azt, hogy egy állásinterjún nem árt ellenőrizni a jelentkezők kvalitásait. De ez a két lábon járó hajbodorreklám nagyszerűen prezentálja, hogy néha elég egyetlen specifikáció a sikerhez, hogy milyen messzire vihet az önbizalom és határozott fellépés. De a hazugot előbb utolérik, mint a megvadult baziliszkuszt. Természetesen a legfontosabb, amit Gilderoy örökre bevésett Harry fejébe, hogy nem minden galleon, ami fénylik. Nem is rossz egy agyhalott szépfiútól.

Alastor “Rémszem” Mordon / ifj. Barty Kupor

Sötét Varázslatok Kivédése

Harry és a Roxfort egy szolidnak nem nevezhető élményt kaptak ettől az aurorbőrbe bújt halálfalótól: a főbenjáró átkok használatát és az azok elleni hatásos védekezést. Természetesen az oktatással és a fegyelmezéssel kapcsolatos módszerei erősen vitathatóak, de a “professzor” pontosan tudta nem csak azt, hogy a diákoknak mekkora szükségük lesz ezekre hamarosan, de azt is, hogy meg fognak birkózni vele. Nem csak a növendékek, de maga Rémszem is egy életre megjegyezték, milyen fontos a LANKADATLAN ÉBERSÉG! Persze a tudat, hogy a legképzettebb varázslók szeme előtt egy elítélt, álcázott halálfaló neveli a jövő generációt, cseppet sem megnyugtató és nem ártott volna átgondolni a biztonsági szisztémát vagy akár az iskola létjogosultságát, de a helyzethez képest az ifjú Kupor egész jól helytállt. Meglepő módon nem ölt meg senkit, eltekintve Malfoy büszkeségétől. De tény, hogy lehetetlen bizonyos elveivel nem egyetérteni. Plusz megadta a diákoknak a lehetőséget, hogy elmenjenek, ha nem akarnak szó szerint Sötét Varázslatok Kivédését tanulni, amiről azután igazán tudott mit mutatni, nem csak átkokról, hanem önmagukról is. Harry pedig az ő javaslatára kezdett el érdeklődni az aurori hivatás iránt. Ezért már majdhogynem megérte (már ha nem számítjuk a gyilkossági kísérletet)…

Perselus Piton

Bájitaltan / Sötét Varázslatok Kivédése

Függetlenül attól, hogy ő az egyik legizgalmasabb szereplő a könyvekben, mint tanár sajnos nem mindig áll a helyzet magaslatán. Piton professzor nyíltan kivételez a kedvenceivel, míg saját előítéleteit, frusztrációját és keserűségét kiéli azokon, akiket nem szívlel. A lelki piszkálásáról azt hiszem, mindent elmond, hogy Neville, akinek a szüleit őrületbe kínozták, a nagymamája pedig vasszigorral neveli otthon, Piton professzortól retteg a legjobban a világon. A Dumbldeore-hoz való hűsége sem menti fel az alól, hogy olyan gyerekeket szemelt ki magának piszkálásra, akik a szüleik elvesztését sem tudták még feldolgozni. Persze vannak olyan diákok, akik a növekvő nyomás hatására még jobban teljesítenek, de mások összeroskadnak alatta. Így Piton minden eredménye mellett ott áll egy kudarca is. Az viszont tény, hogy aki fogékony, szorgalmas az nagyon sokat tanulhat Perselustól. A tudása nem korlátozódik egyetlen tantárgyra, folyamatosan igényli a fejlődést, tágítja a mágia határait és erre bíztatja a tanulókat is. A probléma, hogy a megfélemlítés, megalázás, túl magas elvárások és lelki bántalmazás a leggyakrabban használt módszerei, így a mondandójának jó része el sem nem jut a diákokhoz. Pedig Harry részben neki köszönheti a legfontosabb leckéket, legyen szó akár a Capitulatus bűbájról, a sötét erők elleni védekezésről vagy arról az életreszóló döntésről, hol foglalja el a helyét a varázsvilágban. Kár érte, ő tényleg kiváló tanár lehetett volna…

Rubeus Hagrid

Legendás Lények Gondozása

Hagrid egy végtelenül szerethető, kedves, hűséges barát. Mindenkiben a jóságot keresi legyen az egy diák vagy legendás lény. Egy jó ember és tökéletes háztájörző. Bár megvannak a maga előítéletei, és megrögzült szokásai, de alapvetően a jóindulat vezérli. Ha viszont úgy nézek rá, mint tanárra… Hagrid nagyon szereti a különleges élőlényeket, de pont ezért nem látja a veszélyt bennük. Amíg önmagáról van szó, ez nem is akkora gond, mert tud vigyázni magára és sok mindent elbír, de a gyerekekről ez már nem mindig mondható el. Emellett már apróságnak tűnik, hogy következetlen és összeszedetlen, mint óraadó. Azt a sok tudást, amit ő gyakorlatilag önmagát képezve megszerzett, így nem tudja továbbadni a diákjainak. A tanítási módszerében is érezhető ez, mert nagyban épít a gyakorlatra az elmélet helyett. Csak amíg neki ez maga a mennyország, a tanulók (még Harry is, aki a barátjaként tekint rá) nem maradnak tovább, mint feltétlenül szükséges. Ez teljesen érthető, akarja a rossznyavalya a durrfarkú szurcsókokat babusgatni… De a javára váljon Hagridnak, hogy ő egyike azon keveseknek, akik akár az életüket is kockára tennék bármelyik diákjukért, akik úgy tanítanak empátiáról és elkötelezettségről, hogy követendő példát állítanak ezekről a diákok elé.

Sybill Trelawney

Jóslástan

Az iskolákban a legvegyesebb fogadtatást általában a készségtárgyak kapják. Körülöttük mindig ott lebeg a kérdés: hogyan tanítsuk a megtaníthatatlant? A legnehezebb feladat, ami olyan képességet kíván a diákoktól, amivel csak igen kevesen rendelkeznek. Az ilyen tantárgyak rendkívül türelmes, megértő és empatikus tanárt kívánnak, akiben megvan az a bizonyos plusz tulajdonság, ami a tantárgyához kell, és a képesség, hogy átadjon valamit belőle azoknak is, akik erős hátrányból indulnak hozzá képest. Sybill Trelawney nem ilyen tanár. Nem hisz a saját tehetségében sem, pedig a legtöbb jóslata a tudta nélkül ugyan, de valóra válik. Az óráiból egy színielőadás lesz, amihez a diákok nagy része is asszisztál, mert egyszerűen nem veszik őt komolyan. A jóslástan fontosságát erőlteti, ezzel vetítve ki a belső frusztrációját, amit az iránta tanúsított közöny és lenézés okoz. Túlzottan nagy drámát generál a tantárgya körül, amivel azt sugallja, ebből áll a jóslás: minél sötétebb, tragikusabb és ködösebb egy jóslat, annál jobb. Így pont szembemegy azzal az alapelvvel, hogy a gyerekek nézzenek a dolgok mögé és tágítsák a látókörüket. Ha az órán nem is, de a jóslatával, ami elindította a lavinát, megtanította Harry-nek, hogy igenis fontos lehet egy prófécia, és érdemes odafigyelni rájuk. Különösen akkor, ha önbeteljesítőek. Hermionét pedig kihívás elé állította a puszta ténnyel, hogy nem lehet mindent könyvekből megtanulni.

Binns professzor

Mágiatörténet

Elsőre emlékszem, mennyire vártam a Mágiatörténet órákat, mert egyszerűen szuperül hangzik, pláne egy szellem előadásában, aki így maga is a történelem része. Érdekes és humoros, ahogy például a boszorkányüldözésre milyen elnézően mosolyognak a varázslók (bár szegény Pufók fráter valószínű nem osztja ezt a véleményt). A koboldlázadások, óriások, a varázstársadalom alakulása is mind hihetetlenül izgalmas téma... lehetne. De egy olyan tanár tartja az órát, aki monoton előadásmódjával csírájában fojtja el az érdeklődést és képtelen kapcsolatot teremteni a diákokkal, vagy élettel megtölteni a múlt eseményeiről szóló színes históriákat. Binns professzor ugyanis megtestesít egy sajnos túl gyakran előforduló jelenséget: egy jó és fontos tantárgyat egy unalmas professzor átfordít szundigálába. Minden egyes órán az lesz a legnagyobb teljesítmény, ha valaki ébren marad, míg a koboldok újra fellázadnak. Bár teljesen érdektelenné válik a tanulás az óráin, de másokkal ellentétben legalább következetes és a legnagyobb veszély, aminek ki vannak téve általa a diákok, az a délutáni szieszta.

Horatius Lumpsluck

Bájitaltan

Lumpsluck professzorról nehéz eldönteni, hogy jó tanár vagy rossz. Egyrészt létrehozta a Lump Klubbot, ahol kiváltságos diákok kapcsolatait építi egymással és persze önmagának is megalapoz egy kényelmes jövőt cserébe. De Tom Denem példája bizonyítja, hogy bizonyos információkkal nem bánik elég óvatosan, aminek megvan a maga veszélye. Viszont az óráin nem különbözteti meg a diákokat, bárki forduljon is hozzá, kedves vele. A tudása a bájitalokról és a hozzávalókról kiterjedt, az általa biztosított nyugodt légkörben sok diák életében először tud zavartalanul bájitalt főzni. Elméleti oktatás előzi meg a gyakorlatit, és inkább jutalommal motivál, mint büntetéssel, ezáltal gyorsan fejlődnek a keze alatt a gyerekek. Ha pedig valaki veszélybe kerül, a professzor segít neki. Az iskolákban akad rengeteg tanár, aki favorizál bizonyos diákokat, különleges figyelmet fordít a tehetséges nebulókra. Ez a pozitív diszkrimináció viszont könnyen átbillenhet a többiek elhanyagolásába, ami már árthat a tanulásnak vagy eltéríthet egyeseket egy egyébként szeretett tantárgytól is. Teljesen érthető, hogy nem minden diák érdeklődik ugyanaz iránt és egy tanár szívesebben szentel figyelmet annak, aki aktív az óráin, ahogyan a szülők is örülnek, ha csemetéjüknek irányt mutat egy tanár és felkarolja. De ezt érdemes finomabban és kevésbé nyilvánvalóan éreztetni a többiekkel, mint ahogy Horatius csinálja. Ahogyan tanít az jó, de az indokai kifogásolhatóak.

Albus Percival Wulfric Brian Dumbledore

Iskolaigazgató / Hogyan ússzuk meg Voldemort meggyilkolását?

Dumbledore professzor korának köszönhetően rendkívül művelt és bölcs, de ami a legfőbb, nem felejtette el, milyen gyereknek lenni. Innovatív, kreatív aki megtenne bármit a tanítványaiért. Látja, milyen problémákkal küszködnek, mi az erősségük, gyengeségük, és gyengéden terelgeti őket. Egyénileg ugyanúgy törődik mindenkivel, mint rendszer szinten, bár néha elfogult, ha egy roxforti diákról van szó. Az egyik legerősebb varázsló a világon, de ezt az erőt sosem használja fegyelmezésre, a legveszélyesebb helyzetekben is megőrzi hidegvérét, így már a puszta jelenléte is megnyugtatja a tanulókat és tanárokat egyaránt. Rengeteg iskolán kívüli elfoglaltsága sem akadályozza meg abban, hogy megnézzen egy kviddicsmeccset, vagy betérjen a gyengélkedőre. Hóbortjai szórakoztatóak és mindenkinek van egy mosolya. A jót keresi mindenkiben, még akkor is, ha senki sem nem talál valakit erre a bizalomra méltónak. Közben felhívja a figyelmet az élet apró szépségeire és arra, hogy mennyit ér minden egyes élet. Egyenrangú félként kezeli a diákokat, hagyja, hogy ők fedezzék fel, mi rejlik bennük, szabadon próbára tehetik mellette az erejüket. Néha viszont kockáztat, aminek pont a diákok és a tanárok láthatják kárát, mert nála általában sokkal nagyobb a tét, mint a többi pedagógus esetében. Van, hogy olyan veszélyt is bevállal, amivel a szülők nem biztos, hogy egyetértenének. Harry fejlődik mellette és mire magára marad, készen áll a feladatra, amire Dumbledore vezette rá, mert minden tudást odaadott neki, amire csak szüksége volt.

Remus Lupin

Sötét Varázslatok Kivédése

Lupin professzor jött, látott és győzött. Méghozzá egy olyan tantárgy tanításával, ami sokaknak meghaladta a képességeit és ahol gyorsabban váltják egymást a professzorok, mint ahogy kimondanánk: Kviddics! Bár csak rövid ideig élvezhették a gyerekek az óráit, de maradandó nyomot hagyott maga után. Lupin inkább a gyakorlati oktatásban hisz, szembesíti a diákokat azzal, amivel utána játékos és biztonságos módon konfrontálódnak. Az órán és azon kívül is bátorítja őket, empatikus velük és humorral közelít hozzájuk. Már azzal, hogy a vonaton érkezik a Roxfortba, azt sugallja nekik, ő is egy közülük, segíti és védi őket akkor is, amikor a démonjaikkal néznek szembe és akkor is, mikor rosszban sántikálnak. Nem beszélve azokról az életreszóló leckékről, amit bátorságról, barátságról, önismeretről és elfogadásról tanít nekik. Úgy készíti fel őket az élet nehézségeire, hogy mindig felhívja a figyelmüket a napos oldalra, a nevetésre és egy jó csokoládé varázserejére. Bár nem tudott minden órán jelen lenni, de amikor nem volt ott, érezhetően kevésbé izgalmas és oldott hangulat uralkodott az osztályon és ez csak felértékelte azt a drága időszakot, mikor Remus zeneszóval és nevetéssel töltötte meg a tantermet.

Filius Flitwick

Bűbájtan

Ha egy szóval kellene elmondanom, mi emeli ki Flitwick professzort a többiek közül, az a lelkesedés lenne. Láthatóan minden percét élvezi a tanításnak, ifjonti hévvel veti bele magát a munkába nap, mint nap és ez a hozzáállása ragadós. Egy olyan tantárgy esetében, ami nagy lexikális tudást kell, hogy átadjon, könnyen válhatna unalmassá, ismétlődővé, legyen bármennyire fontos, hogy a diákok pontosan elsajátítsanak minden bűbájt. Flitwick professzor tanítási módszere, hogy ő maga mutat meg minden varázsigét, azután hagyja, hogy a diákok maguk jöjjenek rá, hogyan is működik ez a dolog. Láthatóan élvezi, hogy megoszthatja tudását. Ehhez egy biztonságos, támogató környezetet biztosít, ahol a tanulás játék. Türelmes és megértő még akkor is, mikor egy órán őt röptetik át a termen a párnával próbálkozó fiatalok. A lelkesedése nem marad meg csak a tanterem falai között, aktívan részt vesz az iskola életében, támogatja a házát a kviddics meccseken és akkor is szívesen fogadja a diákokat, ha ötödjére kérdezik meg, hogyan is volt az a vizsga… Ő egyike azoknak, akik miatt a Roxfort egy olyan hely, ahol mindig kap segítséget az, aki kéri.

Pomona Bimba professzor

Gyógynövénytan

Bimba professzor egy nagyon jó példája az elkötelezettségnek, türelemnek és szorgalomnak. Az órái nagyon jól fel vannak építve, egyenlően oszlik el az elmélet és a gyakorlat, a gyerekek a saját szintjüknek megfelelő nehézségű feladatokat kapnak. Miközben érdekesnek és különlegesnek mutat be minden egyes növényt, mindig gondol a biztonságra, emellett pedig kellemes nyugalmat áraszt magából, így jól érzi magát mindenki az óráin. A diákok könnyen megjegyzik az instrukcióit és egyenletesen fejlődnek a keze alatt. Ami nagyon fontos, hogy felelősséget tanít nekik azáltal, hogy a társaik életét megmentő növények gondozását is rájuk bízza. Mindig ott van a gyerekeknek, nem nézi le őket és mellette érezhetik, hogy hasznosak. Nem görcsösen próbálja erőltetni a saját tantárgya fontosságát, hanem megmutatja az óráin és azokon kívül is, hogy a természet szeretete pontosan mit jelent, hogy a hosszútávú elköteleződés egy élőlény mellett nem csak kötelesség, hanem öröm is. Törődő kezei között minden palánta kivirágzik, legyen az ember vagy növény. Aki elveszett, ő megtalálja, felkarolja és feladatot, értéket ad neki. A gyerekeket csoportba szervezi, így senki sem érzi magát egyedül és megtanulják, milyen fontos összedolgozni, felosztani a munkát és más területeket is támogatni. Felkelti a gyerekek érdeklődését a tantárgya iránt, és saját példájával szemlélteti, milyen harmonikus kapcsolat lehet az ember és a természet között. Ez a tanítás esszenciális lényege.

Minerva McGalagony

Átváltoztatástan

McGalagony professzor szigorú, realista, briliáns és nem ismer félelmet. Az egyik legnehezebb és legveszélyesebb tantárgy az övé, ehhez mérten pedig nagy próbatételt jelent az órája. Nagyon jól kiismeri a diákjait, felméri, ki miben jó, ki mitől tart és a személyes problémáik hogyan hatnak a tanulókra. Mindezt a tudást zseniálisan illeszti be a tanításának módjába. Akit kell, bíztat, akit kell, fegyelmez, de mindig hisz abban, hogy a gyerekek képesek lesznek elsajátítani ezt a bonyolult tudományt. De ha mégsem, tudja, hogy akkor sem jön el a világ vége. Nem értékeli le az adott gyereket csak azért, mert más terület az erőssége. Kihívás az óráján teljesíteni, de a ritka dicséretéért megéri küzdeni. Mindig igazságos, bár sosem rejti véka alá az érzéseit. Szigorú másokkal, de nem kevésbé önmagával és minden tettét a jóság, kiválóság, bátorság vezérli. Igazi tyúkanyó, aki fél szemmel mindig a kiscsibéken tartja a szemét, és jajj annak, aki felébreszti a benne szunnyadó anyatigrist. Mint igazgatóhelyettes, ő a Roxfort szíve-lelke, az adminisztratív feladatokat ellátja, ösztönzi és koordinálja a többi tanárt, ahogyan a gyerekek között is kiosztja a feladatokat, elfoglaltságot ad mindenkinek, szervezi a fontos eseményeket. Szinte ég a keze alatt a munka. Nem lehet hozzáfordulni egy problémával, amire ne keresne valamilyen megoldást. A széleskörű tudása, morális iránytűje, zseniális animágiája, elegáns megoldásai és a hatalmas szíve teszi őt pótolhatatlanná. Az iskola egyik legfontosabb tartóoszlopa, emiatt úgy tűnik, mindig is ott volt és még reméljük, nagyon sokáig ott lesz. Nélküle elképzelhetetlen lenne a Roxfort.

Neked ki a kedvenc tanárod a Roxfortból és miért? Esetleg emlékeztet valaki egy tanárodra?