Accio Libris!

2022. október 28.

A Daisy Jones & The Six nőalakjai

Vannak könyvek, amik azt a benyomást keltik, hogy a szerző szinte lehetetlen mélységekig belelátott a lelkembe és olyan tisztán, világosan és érthetően tükrözi vissza, ahogyan én sosem tudtam volna megfogalmazni, mi megy végbe bennem. A Daisy Jones & The Six így beszél a zenéről, kapcsolatokról, a lélek éhségéről, a női létről és arról, mit jelent megőrizni úgy mindezt, hogy akár a társadalmi elvárásokra is rácáfolunk. Bár sosem leszek világhírű rocksztár (őszintén, a hangomtól még a fürdőkád is menekülne és rettenetesen szégyenlős vagyok), sosem fognak értem milliók rajongani, ez a történet mégis tökéletes összhangban van azzal, hogyan élem meg a nőiségemet, vagy arról, mit gondolok a feminizmusról. Minden alkalommal, amikor előveszem ezt a könyvet, megszólít bennem valamit, ami mindvégig ott volt, de más még nem hívta így elő.

Share: Facebook - Twitter - Pinterest - Other

2022. október 14.

T. J. Klune: The House in the Cerulean Sea

Ez az egyik legkedvesebb könyv, ami valaha olvastam. Olyan, mint egy lágy ölelés. Egy felnőtt tündérmese és egyben egy lényeglátó betekintés az emberi lélek sokoldalúságába. A történet egy olyan világban játszódik, ahol ugyanúgy jelen van a varázslat, mint a hétköznapi emberek vagy a lélekölő, hálátlan és alulfizetett munkahelyek. A varázslattal élők kiközösítettként, száműzöttként, üldözöttként élnek. Mindenki más és az ő személyes “biztonságuk érdekében” egy kormányszerv, az úgynevezett Mágikus Ifjakért Felelős Minisztérium dokumentálja, begyűjti, figyeli és szabályozza a mágikus képességekkel élő gyerekeket. A főszereplő Linus Baker, egy középkorú férfi, aki ennek a minisztériumnak dolgozik évek óta. A feladata az, hogy meglátogasson árvaházakat, ahol a gyerekek élnek, ellenőrizze, hogy a minisztériumi elvárásokat és szabályokat megfelelően betartják, majd jelentést írjon róluk, hogy működhetnek-e továbbra is. Linus élete szívszorítóan magányos és szürke, ami ellen az ő mankója a szabálykövetés, a napi rutin, a macskája és a virágai. A munkahelyén nem létezik szociális élet, csak egymás piszkálása és agyonszabályozása. A fizetése éppen elég hónapról hónapra megélni, szabadság vagy hobbi nélkül. A probléma az ő esetében pont az, hogy nem is gondolja, hogy több lehetne az élete a szürke hétköznapoknál. Nem is mer kimozdulni mindebből, amíg nem kényszerül rá egy különleges megbízás miatt.

Share: Facebook - Twitter - Pinterest - Other

2022. szeptember 30.

A Harmadik Birodalom megjelenítése fikcióban II. Varázsvilág

A varázsvilág, ahogyan a legtöbb fantasy, olyan hasonlatokkal él, ami a mi világunkra reflektál valamilyen szinten. A műfaj egyik sajátossága, hogy az üzenetet, amit szeretne átadni, analógiával, hasonlatokkal teszi. De nem mindegy, hogyan történik ez: milyen elemeket vesz át, min változtat és mit hagy ki. Ennek megfelelően lehet a történetünk üzenete többrétegű, hiányos, vagy éppen ambivalens. A varázsvilággal kapcsolatban azt érzem, egyszerre akarta kommentálni a mai politikai közeget és történelmi eseményeket is, de közben helyenként pont a lényeg veszett el, emiatt sajnos két szék között a pad alatt kötött ki. A végeredményt jobb esetben is ellentmondásosnak nevezném. Ha pedig a Legendás állatok: Grindelwald bűntettei forgatókönyvét nézem, határozottan káros irányt vett a sorozat.

Share: Facebook - Twitter - Pinterest - Other

2022. szeptember 16.

A Harmadik Birodalom megjelenítése fikcióban I. Panem

Hitler még mindig az egyik legtipikusabb megjelenítése az emberi gonoszságnak, ahogyan a totalitárius diktatúrák bemutatásának a Harmadik Birodalom a kiindulópontja. Úgy tűnik, a masírozó osztagok képét egy jó ideig nem fogjuk száműzni a popkultúrából. Az éhezők viadala trilógiára és az előzményére, az Énekesmadarak és kígyók balladájára is tekinthetünk úgy, mint egy futurisztikus disztópiára vagy éppen a holokauszt analógiájára. A sorozat számos eleme mutat hasonlóságot nem csak az állami berendezkedéssel vagy náci esztétikai elemekkel, de a második világháború egyes eseményeivel is. Panem (Berlin) a birodalom origója, és a körülötte lévő körzetekben (megszállt területeken, mint például Lengyelország) az elnyomottak rabszolgasorban tengődnek (munkatáborokban, mint Auschwitz). Majd a körzetekben ellenállás szerveződik (mint a Francia ellenállás) egy kívülálló körzet (USA) aktív támogatásával és katonai részvételével. Majd égiháború indul, aminek során a lakosok bunkerekbe kényszerülnek (Blitz). Végül a csata a diktátort a bunkerébe kényszeríti, miközben a saját polgárai esnek áldozatul a bombázásoknak (ahogyan Drezdában). De az egyik legegyértelműbb asszociáció Panem és a Harmadik Birodalom között a propaganda használata. A sci-fi környezet modern eszközei egészen új szintre emelik ezt: Panem békeőrei (rohamosztagosai) gondoskodnak róla, hogy mindenki lássa és hallja, amit a Kapitólium mondani akar.

Share: Facebook - Twitter - Pinterest - Other

2022. szeptember 2.

A holokauszt-irodalomról

A teljes oktatásom legerőteljesebb élménye a holokauszttal kapcsolatos: nem csak végighallgattuk történelemórán, mi a holokauszt definíciója, mi volt a célja és a története (tehát kaptunk egy tágabb kontextust), de végignéztünk egy dokumentumfilmet a koncentrációs táborok felszámolásáról, amit sosem fogok tudni kitörölni az emlékezetemből, nem csak a látvány miatt, hanem mert a padtársam és egyben barátom nagyszülei maguk is túlélők voltak. Csak ültünk, néztük ezt a filmet és fogtuk egymás kezét a pad alatt. Majd ellátogatott a tanterembe két idős hölgy, akik még kislányként élték túl Auschwitz borzalmait. Egyiküknek a memóriája már halványult, nem volt teljesen jelen, de apró részleteke a mindennapjaival kapcsolatban pontosan emlékezett. A másikuk sokkal elevenebben írta le, mi történt vele, hogyan élte túl és hogyan menekült meg. Talán ezért is maradt meg számomra annyira erősen mindez: az óra anyaga átfogóbb tudást biztosított: az emberi elmével felfoghatatlan számokat, a legfontosabb történéseket. A dokumentumfilm és a túlélők pedig átadtak valamennyit abból, milyen lehetett mindezt átélni. Egy nagyobb szintű megértését adták a történelemnek, amiből így nem már tudtuk kivonni magunkat. Nem mondhatom, hogy teljesen megértettük, mert személyesen nem éltük át, de nem is tudom azt mondani, ez rég történt, időben és térben olyan távol, hogy minket már nem érint egyáltalán, tehát nincs semmi dolgunk vele többé. Szerintem egyformán számít mindkettő, együtt: a tágabb, akár globális kontextus és a személyes, belső nézőpont. A legfontosabb tényező azonban az, hogy emlékezzünk rá, hogy ez megtörtént, arra különösen, pontosan hogyan is történhetett meg mindez. Hogy soha többé ne fordulhasson elő ilyesmi.

Share: Facebook - Twitter - Pinterest - Other

2022. augusztus 19.

Jane Austen: Meggyőző érvek

A Meggyőző érvek középpontjában Anne Elliot áll, Sir Walter Elliot második lánya. Tizenkilenc évesen megkéri a kezét egy tengerésztiszt, Frederick Wentworth. A fülig szerelmes lány boldogan igent is mond, annak ellenére, hogy édesapja és nővére is mélységesen lenézik a választottját. Ekkor lép közbe Lady Russel, a lányok elhunyt édesanyjának barátnője, egyben az anya-figura Anne életében, és meggyőzi őt, hogy utasítsa vissza az ajánlatot. Anne túl fiatal, a férfi kilátásai bizonytalanok, az ismeretségük túl rövid. Abban a tudatban, hogy mind a kettejük legjobb érdeke szerint cselekszik, Anne felbontja a jegyességet, Wentworth pedig újra tengerre száll. Nyolc évvel később, amikor Anne még mindig nem ment férjhez, mert sosem felejtette el a férfit, találjátok ki, ki tér vissza…

Share: Facebook - Twitter - Pinterest - Other

2022. augusztus 5.

Elena Armas: Spanyol szerelmi átverés

Meggyőződésem, hogy ezt a könyvet egy napon tanítani fogják. Komolyan, rengeteg tanulságot tudtam levonni belőle, nem csak azt illetően, hogy én hogyan tudok (vagy hogyan nem) olvasni egy ilyen történetet, de arról is, hogyan ne írjunk meg egy könyvet. Nem csak románcot, de úgy általában bármilyen műfajban mi az, ami az olvasók elleni köztörvényes bűncselekménynek kéne minősüljön. Fel is írtam a magam kis vázlatát arról, mi mindent tanulhatna minden író az Amerikai kéjes átb@szásból:

‘Szex, szerelem, és az elvárható minimum avagy Hogyan ússzuk meg egy kortárs románcot? 1.0’ kurzus

Share: Facebook - Twitter - Pinterest - Other

2022. július 22.

Böszörményi Gyula: Nász és téboly (archívumból)

Az árgyélusát! A Nász és téboly olyan lett, mint a mesében: Böszörményi Gyula tett is ajándékot az asztalra, meg nem is. Elhozta nekünk a várva-várt eseményeket, de úgy, hogy abban nincs köszönet, így egész bensőnk tiltakozik ellene. Tökéletes krimi-nász lett Ambrózy báró rémálma, ami után még George R. R. Martin is megnyalná mind a tíz ujját… Bravó!

“Én vagyok a falu rossza egyedül, egyedül.
Engem ugat minden kutya messziről.
Sem az anyám, sem az apám nem volt rossz,
Csak egyedül, csak egyedül, magam vagyok a gonosz.”

Share: Facebook - Twitter - Pinterest - Other

2022. július 8.

Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten (archívumból)

Eszperente nyelven elemeztem e remeket

Ez egy mese, melyben elveszett egy kedves menyecske, mert egy becstelen, kegyetlen, telhetetlen ember ketrecbe vetette. De nesztelen elszelelt, eszesen elrejtezett s nem lett meg. Egy jelmeztelen este eme egyednek veszte lehet, s egy levelet sem ereszthet meg. Nemzetemben, kedvenc helyemen esett meg e tett s te felfedezheted eme rengeteget, mert eme csemege elvezet benne. Egy kedves, szellemes menyecske s egy kellemetlen, egykezes nemes rejtett cselekedeteket keresnek, mert meg kell legyen eme elveszett gyermek, s nem lehet szemfedele. E nemesember nem kellemes s nem feddhetetlen, de megszereted, mert tette nemes, s jeleskedve fejt meg rejtelmeket. Eme emberke nemzete fenegyereke lehetne, de ehelyett egy remete lett, s nem nevet. Szemtelen vele e kedves menyecske, nem helyesel eme nemesnek, mert kellene. Nem szeppen meg, felszegett fejjel, fesztelen menetel mellette. Eme megfestett eszes emberek remek, szeretetteljes jellemek.

Share: Facebook - Twitter - Pinterest - Other

2022. március 11.

Monica Hesse: They Went Left

Ez egy olyan könyv, amitől úgy érzed, kitépték a szíved és győzelmi táncot lejtettek rajta, amitől üvölteni lenne kedved… Mégis amikor becsukod a könyvet, tudod, hogy megváltoztatott Téged. Mert ezek mellett az érzések mellett örülsz, hogy maradt még a világban tisztesség, kedvesség, együttérzés és bátorság. Hogy maradt benne szeretet, empátia és jóság. Összeszorult a gyomrom és megrendült a lelkem tőle. A melankolikus hangvételtől lesz ez a történet olyan emlékezetes. Tudom, kísérteni fog még nagyon sokáig, mert olyan aspektusát mutatja be a második világháborúnak, a holokausztnak, amiről nem olvashattam, hallhattam túl gyakran: mi történt utána? Hogyan indulnak el egész országok, kontinensek a gyógyulás után, hogyan kezdik el feldolgozni az átélt borzalmakat, traumákat olyanok, akik megjárták a poklot? Mi a következő lépés azután, hogy minden és mindenki elpusztult, ami valaha is jelentett számukra valamit? Képtelen voltam letenni a könyvet, mert tudni akartam, hogy ezeknek az embereknek van-e még remény egy olyan világban, ami folyamatosan változik és már semmi sem biztos, legkevésbé a saját emlékezetükbe vetett hitünk.

Share: Facebook - Twitter - Pinterest - Other

2022. február 25.

J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings

Számomra ez maga a Könyv. Ez volt az első olyan történet, amivel kapcsolatban azt éreztem, egy teljesen másik létbe helyez. Nem csak azért, mert egy hihetetlenül részletesen felépített világról van szó, amiben élvezet elveszni, hanem azért is, mert több szinten és mélyen megérintett. Minden alkalommal elgondolkoztat, mindig képes valami újat adni. Középfölde már bennem él, ahogyan időről időre én is benne élek. Ha jól van megírva egy történet (márpedig ez zseniálisan fel van építve), nem csak egy másik világban találhatjuk magunkat, de átadhat nekünk valami egyetemes, univerzális üzenetet, ami nem függ időtől, tértől, identitástól. Ezért is feledhetetlen Tolkien meséje. Fantáziadús, mégis végtelenül igaz és emberi. Bizonyos szempontból igazabb világ, mint amit egy időre magunk mögött hagyunk, miközben kinyitjuk a könyvet. Nem csak fikció, hanem benne van a történelmünk, tökéletlenségünk, hibáink, szépségünk, értékünk is.

Share: Facebook - Twitter - Pinterest - Other

2022. február 11.

Roald Dahl: Charlie és a csokigyár

Ez gyerekkorom egyik legolvasottabb könyve: szavalóversenyen nyertem és annyira megszerettem a világát, hogy újra és újra elmerültem benne, arról álmodozva, hogy egy nap talán én is olyan szerencsés lehetek, mint Charlie. Idén úgy gondoltam, ideje felnőttként is elolvasnom. Egy fagyos nap alkalmasnak tűnt arra, hogy forró csokoládét iszogatva újra átadjam magam ennek a klasszikusnak. Viszont azt vettem észre, hogy az emlékeimmel összevetve ez a történet sötétebb, nyomasztóbb. Természetesen gyermeki szemmel nézve ez csodálatos mese egy fiúról, aki az esélytelenek nyugalmával vág bele egy óriási kalandba, majd elnyeri méltó jutalmát. Az utazása mindenféle földi jóval van kikövezve, amit csak el lehet képzelni: soha el nem fogyó nyalóka, rágó, amivel elfogyasztható egy teljes vacsora, csokoládéfolyó… Ennek ellenére, minél tovább haladtam a könyvben, annál jobban felkavart. Bizonyos elemei rettenetesen zavartak, így kicsit félretettem. Majd beugrott: ez számomra már nem a határtalan lehetőségekről, vagy mindenféle nyálcsorgatóan édes álomról szól, hanem egy hátborzongató, fogyasztói disztópia. Ezért újrakezdtem a könyvet, most már tudatosan figyelve azokra a részletekre, amiktől kényelmetlenül éreztem magam. Kirajzolódott egy kép előttem, aminek az üzenete egyszerre érződött túlzottan valóságosnak és rettenetesen helytelennek. Erről a benyomásról szeretnék írni…

Share: Facebook - Twitter - Pinterest - Other

2022. január 28.

Helen Fielding: Bridget Jones's Diary

Először tizennyolc évesen olvastam el ezt a könyvet, ami így utólag belegondolva talán nem volt a legalkalmasabb kor, hogy minden részletét úgy be tudjam fogadni, mint most, mikor húsz évvel később újra elolvastam. Amire akkoriban emlékszem, a rengeteg nevetés, hogy végre lett egy közös pont az osztálytársnőimmel, akikkel ki tudtam beszélni ezt a történetet, még ha elsőre nem feltétlenül tudatosan tanultam belőle. Nagyon megszerettem Bridget karakterét, aki minden hibája, esendősége ellenére végig őszinte marad önmagával. Ő az addigi tökéletes hősnőktől eltérően egy átlagember, aki megszállottja a súlyának, szerencsétlen a szerelemben, dohányzik, káosz veszi körül a családjában, neurotikus tüneteket mutat, megragadt a karrierjében és küzd az egészségtelen mintákkal és szokásokkal. Nem egyszer tapasztalja meg a szégyent, depressziót, kétségbeesést önmaga és az őt körülvevők részéről is.

Share: Facebook - Twitter - Pinterest - Other

2022. január 14.

Gary Raymond: How Love Actually Ruined Christmas (Or Colourful Narcotics)

Az Igazából szerelem című filmet először egy igazán egyéni kontextusban néztem meg. Egy barátnőm karácsonykor szakított a férfivel, akivel abban az évben költöztek össze. Mikor meglátogattam, megkérdezte, hogy láttam-e a filmet és mondtam, hogy nem is hallottam róla. Mivel szerepet játszott a vele történtekben, leültünk és végignéztük. Ezután mesélte el, hogy karácsony előtt a férfi barátja és egyben munkatársa egy kávéházban előadta neki azt a bizonyos táblás jelenetet, csak éppen kis kártyákkal. Ezért szakított az élettársával karácsony előestéjén... Érthetően a férfit rettenetesen megviselte ez az egész, mivel ennek a filmbeillő gesztusnak a következményeit leginkább ő szenvedte el, nem csak a magánéletében, de a munkahelyén is. Mindig is szerettem a romantikus filmeket, de ez egy nagyszerű példa arra, hogy mennyire nincs közük sokszor a valósághoz, mennyire más szabályok érvényesek bennük. Ezek a történetek megállnak egy adott ponton, viszont mi nem tudjuk kivágni a következményeket, vagy épp figyelmen kívül hagyni az érintetteket. Biztos vagyok benne, hogy az, miért láttam ezt a filmet először, közrejátszik abban, hogy egyes karaktereket és történetszálakat eleve kritikusabban ítéltem meg. Ettől függetlenül eddig szinte minden évben elővettem, mert vannak olyan elemei, amiket kimondottan szeretek. Bár feltettem a kis rózsaszín szemüvegem, bizonyos aspektusai minden megtekintéssel egyre jobban irritáltak. Hogy miért néztem mégis? Azt hiszem, a szokás hatalma... Erről annyit mondanék, hogy a fejlődés élethosszig tartó folyamat…

Share: Facebook - Twitter - Pinterest - Other

2021. december 31.

Viszlát, 2021!

Ez az év, ha egy szóval kellene jellemeznem, embert próbáló volt számomra. Abszolút nem számítottam arra, mennyire le fog taglózni. Annyira örültem, hogy úgy lett vége 2020-nak, hogy a családom és a barátaim többé-kevésbé átvészelték nagyobb veszteségek nélkül, hogy kivételesen optimistán kezdtem bele 2021-be. Egy ideig ment is minden rendben: átrendeztük a lakást, szelektáltunk, hogy elférjen minden, ami a home office-hoz szükséges. Ez a “nagytakarítás” aztán elkezdődött más területen is. Időre (és anyagi ráfordításra) volt szükségem már évek óta, hogy megéljem azokat folyamatokat, amiket mindeddig megtagadtam magamtól. Ennek része a szembenézés a múltammal, a meggyászolása és elengedése életem egyik legnagyobb vágyának, amivel kapcsolatban idén tisztázódott, hogy nem válhat valóra. El kellett fogadnom olyan fájdalmas tényeket is, amik már eddig is bennem motoszkáltak, de most berontott az ajtón a valóság olyan szinten, hogy fizikailag és lelkileg is teljesen kimerültem. Emiatt is tartottam fél év szünetet az oldalon és az olvasásban is. Egy ideig azért, mert teljesen lefagytam. A fájdalom, a bizonytalanság és a veszteség letaglózott és időre volt szükségem feldolgozni és megérkezni a gyógyulásom egy újabb megállójába. A végállomás még messze van és úgy sejtem, a következő év várhatóan nehezebb lesz a mostaninál is. De remélem, most már jobban fel vagyok rá készülve. A nehéz idők vezetnek általában fejlődéshez, és remélem, erősebben jövök ki majd a végén mindebből. Addig is ez az oldal új, és bizonyos szempontból én is, de vannak változások, még ha nem is olyan látványosak, mint egy új név. Ami viszont nem változott, az a tavalyi elhatározásom, miszerint nem a számokat örökítem meg az évzáró bejegyzésemben, hanem azokat az élményeket, amikre emlékezni szeretnék később. Amikre jó lesz visszatekinteni évek múlva is. Jöjjenek 2021. pozitív eseményei:

Share: Facebook - Twitter - Pinterest - Other

2021. június 18.

Bridget Jones, egy modern Jane Austen hősnő

Általánosan elismert igazság, hogy minden korban szükség van egy bizonyos Mr. Darcy-ra. Ennek az egyik ékes újkori példája a Bridget Jones naplója Helen Fieldingtől, amit immár több, mint huszonöt éve olvashatunk. Tudjuk, Bridget mennyire fél, hogy a legtartósabb kapcsolata egy pohár borhoz fogja fűzni, hogy füstöl, mint a kémény, hogy az anyja finoman szólva is egy freudi rémálom, hogy a terveinek legtöbbször az a sorsa, hogy a lehető leglátványosabb módon atomjaira hulljanak, hogy a barátaiért bármit megtenne, hogy azt gondolja, ha sikerül lefogynia, minden rendben lesz, és hogy önsegítő könyvekben keresi a megoldást minderre. Legfőképp pedig azt, hogy nem adja fel, hogy találjon egy kedves férfit, aki NEM alkoholista, munkaholista, viszonyfób, nagyzoló, kukkoló, érzelmi fogyatékos vagy perverz, hanem inkább olyan, mint Mr. Darcy, aki épp most lépett ki abból a bizonyos tóból. Helen Fielding egy modern hősnőt alkotott, aki, ha felületesen nézzük, semmiben sem hasonlít Elizebeth Bennetre, aki határozott, elegáns, kifinomult hölgy és sosem hozza magát kínos helyzetbe, mint Bridget (…akinek bizonyos vonásai egyébként Emma Woodhouse-ra is erősen emlékeztetnek).

Share: Facebook - Twitter - Pinterest - Other

2021. június 4.

Beth O’Leary: The Road Trip

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én általában nem szeretem a meglepetéseket. Viszont Beth O’Leary harmadik könyve szerencsémre egy kellemes meglepetésnek bizonyult. Az írónőtől már megszoktam, hogy egy könnyed, romantikus történetre számíthatok, komolyabb témákkal fűszerezve, váltott szemszögből olvasva. Ezt meg is kaptam, de az elődeitől eltérően ez a kötet sokkal sötétebb hangvételű, ami elsőre kicsit riasztónak is tűnt. Ennek ellenére nem tudtam letenni, ami sokat elmond róla. Nem is bánom, mert sajnálnám, ha kihagytam volna ezt az utazást a megbocsátás és a második esély felé. A Flatshare az egyik kedvenc könyvem a műfajban, a szeretnivaló szereplőivel, a belőle áradó melegséggel, jósággal és eredetiségével. A Switch nem igazán fogott meg, unalmasnak, jellegtelennek és hiteltelennek éreztem. Utána úgy voltam vele, ez a történet lesz a vízválasztó, ami eldönti, a szerző melyik írása volt a kivétel és melyik volt a szabály. Szerencsémre ez lett a leginkább realisztikus, hiteles, őszinte és felkavaró történet a háromból, ami magával ragadott, amint megértettem, hogy a sötét tónus nem céltalan eszköz, hanem a történetet szolgálja. De érdemes ennek a tudatában elkezdeni ezt az utazást: ha rózsaszín szemüvegen keresztül szeretnél olvasni egy limonádét, nem ez lesz az…

Share: Facebook - Twitter - Pinterest - Other

2021. május 21.

Yehuda Devir & Maya Devir: One of Those Days

Nem olvastam túl sok képregényt kiskoromban, mert nem igazán volt sajátom, én inkább a Természet Csodái újságot kaptam, amihez azóta is kellemes emlékeim kötődnek. A testvérem persze kölcsönadta nekem az ő képregényeit, de egy idő után úgy éreztem, hogy túlzottan ismétlik önmagukat, egyforma sémákra épülnek. Két kedvenc szuperhősöm mégis volt: Pókember és Batman. Talán azért, mert az ő történetük volt a legkomorabb és leginkább a valóság talaján mozgó. De a Tini Nindzsa Teknőcök, vagy épp a detektíves képregények annyira nem vonzottak. Szerettem a Garfieldot, a Kázmér és Hubát, de valamiért ezek sosem kötöttek le igazán. Felnőttként pedig számolatlanul jöttek a szuperhős univerzumokat feltáró filmek, sorozatok, de engem ezek ugyanúgy fárasztanak, mint annak idején a rajzolt verziójuk. A két kedvencből megvan, melyik adaptációt érzem igazán közel magamhoz, de nagyon limitált mennyiségben tudom csak befogadni ezeket a filmeket. Pár éve viszont felfedeztem Sarah Andersen és Nick Seluk munkásságát és ők közelebb hozták hozzám a műfajt. Az abszolút kedvencem pedig Yehuda és Maya Devir mindennapi életének feltárása lett szuperhősös képregény stílusban.

Share: Facebook - Twitter - Pinterest - Other

2021. május 7.

Chanel Miller: Know My Name

Érezted már úgy egy írást olvasva, hogy valaki szavakba öntötte azt, amit legbelül érzel? Hogy valamilyen szinten megértette, min mész keresztül és képes volt megfogalmazni azt, amit Te még magadban sem mondtál ki soha? Én valami ilyesmit éreztem, mikor 2016-ban elolvastam Chanel Miller nyilatkozatát, amit a bíróságnak írt az erőszaktevőjének címezve, a vele történtek hatásairól. Ugyanezt jelentette számomra a könyve is, csak sokkal nagyobb mértékben, több témát érintve. Emellett ez a legjobb memoár, amit valaha olvastam. Miller rendkívül pontosan és majdhogynem líraian, remek hasonlatokkal élve tudja megfogalmazni, mit élt át, onnantól kezdve, hogy egy buli után egy kórházi ágyon fekve tért magához, és a nővérek elmondták neki, hogy megerőszakolták, egészen a felháborítóan enyhe bírói ítélet utóhatásaiig. Végigkövethetjük, hogyan hagyja cserben a rendszer különböző szinteken az áldozatokat, hogy mit okoz nem csak az erőszak, de az áldozathibáztatás is, hogyan dehumanizálja az embert egy olyan tárgyalás, ami az áldozat személyiségét és hibáit helyezi előtérbe az elkövető bűne helyett. A könyv, ahogyan a szerzője is erős, intelligens, érzelmes és inspiráló egyszerre.

Share: Facebook - Twitter - Pinterest - Other

2021. április 23.

Erősségeink, gyengeségeink és határaink

A legtöbb könyvben, amit olvastam, nem igazán találkoztam olyan karakterrel, aki rokkant vagy sérült, pláne olyannal, aki tanulási zavarral küzdene. De ahol olvashattam is ezekről, ott sajnos abszolút hátrányként, fogyatékosságként kezelte ezeket a szerző, az olvasó sajnálatára építve. Ezzel ellentétben Leigh Bardugo Six of Crows című duológiájában szinte minden karakternek van olyan tulajdonsága, amire legtöbben hátrányként tekintünk, pedig ha mögéjük szeretnénk nézni, szerencsére nem ennyire egyoldalú a helyzet. Leigh Bardugo maga is csontnekrózissal él, bottal jár, így ha valaki, hát ő tudja, hogy hány oldala lehet ennek és ezt nagyszerűen be is mutatja a könyveiben. Az említett könyvekben mindegyik főszereplő küzd fizikai vagy pszichikai problémákkal. Ezek nem az egyetlen tulajdonságok, amikre le vannak szűkítve a szereplők, de nem is ignorálja ezeket a szerző. Egyszerűen szerves részei a karaktereknek, akik a hátrányaik mellett felfedezik azt, hogy ezek a tapasztalatok hogyan formálják őket pozitív és negatív irányba, míg el nem fogadják, sőt magukhoz nem ölelik mindazt, amit mindez az életükhöz hozzáad. Vagy legalábbis megtanulják, hogyan lépjenek a gyógyulás útjára. Így kapunk hat nagyon is komplex karaktert, akikre ugyanúgy hatnak a tulajdonságaik, múltjuk, előnyeik és hátrányaik.

Share: Facebook - Twitter - Pinterest - Other

Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)

Szerzői jogi nyilatkozat

© Accio Libris! 2018-2023. Minden jog fenntartva. Az oldalon található minden szöveges és képi tartalom a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében teljes körű szerzői jogvédelem alá esik! Előzetes, írásos engedélyem és szabályos forrásmegjelölés nélkül magán-, és/vagy üzleti célú felhasználásuk, letöltésük, tárolásuk, másolásuk szigorúan TILOS! (Szabályos forrásmegjelölés: az oldal nevének pontos feltüntetése az oldalra mutató link elhelyezésével)